i giorni miei

Megint beszéltünk. És sajnos sikerült megint felszínre hozni a poblémát.. És végül úgy döntöttem, hogy nem tolakszom. Magamban lemondtam rólad, mert beláttam hogy ezt a helyzetet nem lehet látatlanban megoldani és a probálkozásaimmal csak ártok a helyzuetemnek és neki fájdalmat okozok. És én nem akarok fájdalmat okozni. Mivel el kellett mennie elköszöntünk mondván holnap befejezzük a beszélgetést.
Elvonultam gondolkodni. Megfordult a fejeben, hogy feladom.. jön más.. lesz jobb.. lesz más..  és tbh..amikor a fél évre gondoltam.. arra a fél évre aminek nem garantált az eredménye meginogtam. Megfordult a fejemben, hogy nem fogom kibírni. Úgy éreztem nincs értelme... De hiába mert ha lehúnytam a szemem ott ragyogott előttem az a szempár és nem hagyta, hogy így eldobjam magamtol őt. Maradnom kell. Eldöntöttem magamban, hogy kivárom ezt a fél évet ha törik ha szakad!! Minden úgy lesz ahogy Ő akarja. ha szeretné találkozunk. Ha azt szeretné, hogy ne lássuk egymást hát úgy lesz.
 Szeretem. Már biztos vagyok benne. Ki fogom bírni, csak emlékeznem kell rá. Meg tudom csinálni. Így lesz jó. Ha valóban van valami kötés közöttünk akkor úgyis minden "jóra fordul".
 Ha meg nem?  hát iylen az élet. És ha nincs köztünk semmi plusz akkor meg csak véltem h szeretem ezáltal nem is lesz baj. asszem.

Bocsáss meg nekem. Eszem ágában sincs tőrt forgatni benned. Gyógyulj meg sé jó étvágyat (:

Szóval.. Május... mondjuk 13.   ma van 28.   az pontosan 167 nap.  őőm...

"counting days again"

<3

[167]